A megtapasztalt közösség

Változás küszöbén állunk, vagy csak egy halódó közösség utolsó szárnycsapásainak vagyunk szemtanúi? Nehéz lenne eldönteni, de a remény azt mondatja velem, hogy az első verzió igaz. Egyre gyakrabban lehet hallani közösségi összefogásokról: szépülnek a közösségi kertek, önkéntesek által épülnek fantasztikus építmények, hidak. Sokkal gyakoribb az egymásra figyelés, emberséges magatartás, ami ebben az egyre elidegenedő, rohanó világban olyan, mint oázis a sivatagban. Életet jelent.

Egy falu újraéledésének és összefogásának lehettünk szemtanúi Káváson Szent István királyunk ünnepe előtti héten. Kávás Zala megye szívében, Zalaegerszegtől 12 km-re található gyönyörű zsákfalu, egykor Zalaszentgyörggyel alkotott egységet: a két falu élete úgy fonódott össze, mint férj és feleség. A falu szívében még tetten érhető az egykori építészeti és szellemi gazdagság, de a szocializmus alatt a falu vérellátása sérült, a két falut kettévágta a vasút, és lassú eróziónak lehettünk szemtanúi. A 7 domb közé épült Kávás híres ízletes zalai borairól: kellemes mikroklímájának köszönhetően a dombokon – hegyeken – kellemes, zamatos, fűszeres fehérborok készülnek a mai napig. Minden szőlősbirtokhoz épült egy-egy ilyen pince. Ezek a pincék göcseji hagyományokhoz híven borona falazattal készültek, kívül-belül vályogtapasztást kaptak. Ma Borona Tanösvény nevezetű túraútvonal vezet végig a hegyeken, hogy a túrázó megismerhesse az esetenként 200-300 éves pincéket. Sajnos egyik-másik menthetetlen, romos állapotban van, de talán még nem késtünk el, az utolsó pillanatban még vissza lehet fordítani a romlás folyamatát. Fekete László polgármesterrel folyamatosan kerestük a mentés eszközeit. Pályázatot adtunk be, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezhessük pályázati pénzből, lakossági fórumokat tartottunk. Elképzelésünk szerint ha a javítható házak falait elkezdjük eredeti állapotba visszaállítani, akkor elindulhat egy szépítőmozgalom, amit a tulajdonosok folytatnak: mindenki egy picit helyrehozza a portáját ezzel emelve a Borona Tanösvény vonzerejét. Ehhez az első lépés a tudás meghonosítása, hiszen a sár tapasztása már nem „mai mesterség”. Míg régen faluhelyen mindenki értett hozzá, ma már csak kevés mesterember tudja, hogyan kell kikeverni az agyag, homok és szalma egyvelegét, majd hogyan kell felhordani a falra.


Előkészületek alatt a legnehezebb feladat mégis az volt, hogy megértessük a pincék tulajdonosaival: a régi épületek szellemi értéke felbecsülhetetlen azzal együtt, hogy számukra a borona pincék a szegénységet szimbolizálják. Pedig a régi korok értékei a jelen alapkövei, s ha ezt egy közösség felismeri, építkezhet rá, jövőbe tekinthet.

Ez a falu felismerte, hogy a felelősség és a feladat az ő kezükben van. Döntött és egy hétre befogadtak fiatalokat: a zalaegerszegi Széchenyi Építőipari Szakközép Iskola tanulóit és a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnök hallgatóit, akik lelkesedésükkel és fiatal lendületükkel dolgoztak a pincéken. Az ifjúsághoz csatlakoztak a pince tulajdonosok és a falu közmunkásai is, hiszen a sározást és tapasztást nekik is meg kell tanulniuk, hogy a történet folytatódhasson, ha már a diákoktól elbúcsúztak. Az alku úgy szólt, hogy a diákok felújítanak négy pincét, cserébe ellátást, szállást kapnak. Esténként programokon vehettek részt, előadást tartott Szényi Zoltán festőművész és Ekler Károly építész. A tábor jól sikerült, a falu befogadott minket és jókedvvel folyt a munka.

A diákok talán nem is gondolják mennyire fontos dolgot vittek végbe: elkezdődött valami a falubeliekben, el kezdtek hinni a közösség erejében. Munka közben lehet, hogy nem is jutott eszükbe: micsoda jelentősége van a mai világban az összefogásnak. Pont ez az, ami a mindennapokból kezd kiveszni. Mindenki egyre jobban magányosodik el és a virtuális világ személytelenségébe veszve keresi a kapcsolatot másokkal... Ez a maroknyi csapat kilépett ebből az illúzióból. Megmutatta, hogy ha van egy kicsi Mag, egy apró társaság, aki hisz a közösség építő erejében, csodákra képes! Talán sikerült ezt a gondolatot megfelelő földbe „tapasztanunk”.

Tábor résztvevői:

Horváth Rebeka, Anastasio Cristofer Vincenzom, Wágner Anita, Horváth Gergely, Magyar Veronika, Bardóczy Alexandra, Szűcs Mihály, Csehák Fanni, Ferincz Mátyás, Miklós Bernadett, László Edina, Gallus Balázs, Nagy Balázs, Bordás Flóra

Kávás közmunkásai

Munkavédelmi oktatást tartotta: Déri Miklós

Zalaegerszegi Falumúzeum képviseletében: Mázsa Béla

Tábort szervezte: Kozma Zsuzsanna építész



Déri Miklós tartotta a munkavédelmi oktatást


Előkészületek: a rossz állapotú sár lekaparása a falakról


Döngölő lények





Pitvar készítése





Kilátás a Vaskó hegyről


Vaski pince




Ekler Károly építész előadása









Szényi Zoltán festőművész előadása








Vaski pince


Közmunkásoknak Mázsa Béla megmutatja a sár keverésének módját





Döngölő javítás



Kávási szépítőszer









Kilátás a Vaskó hegyről







Délutáni szieszta






Horváth pince a Szabó hegyen


Borkóstolás


Oromfal újrafalazása




Utolsó vacsora